Ha az igazság elvész, minden elvész!
Keresik-e az igazságkereső könyveket az igazságot kereső emberek?
Nem én vagyok az úgynevezett rendszer ellensége, hanem a gondolkodó, az öntudatos ember, azaz Önök! Az, aki kérdéseket tesz fel és azokra olyan válaszokat vár, ami az igazság. Ez létünk, megmaradásunk alapja, gyermekeink, a jövőnk öröksége.
Amikor néhány hónappal ezelőtt a 15 éves Kárpátia Stúdió, a saját könyvkiadóm romjait szemléltem, hasonlót éreztem át, mint amikor valaki a saját keze munkájából a tégláról-téglára felépített elpusztult házának a szétmállott maradékai között szemléli az üszkös maradványokat.
A kizárólagos terjesztőm, a Pult Kft. csődje lehetetlen helyzetbe hozott, konkrétan derékba törte az elmúlt években igen jelentős szintre fejlődött szellemi műhelyt, a Kárpátiát. 2020 óta menetrendszerűen sikerült évi 20-25 kiváló könyvet megjelentetni, és úgy nézett ki, ez így is marad.
Aztán jött az, amit alig akartam elhinni, a terjesztő csődje, ami kihúzta az pénzügyi talajt a kiadó alól. Nemcsak a jövő vált köddé, hanem a jelen is riasztó hangokat adott, ugyanis azoknak az anyagi terheknek a hullámai is elkezdték borogatni a hajónkat, amelyek az előkészítés alatt álló könyvekkel voltak kapcsolatban.
Ennél már csak az a helyzet volt komikusabb, amikor a kiszámlázott, de be nem folyt pénzek megjelentek nyereségként a céges beszámolóban. Papíron irigylésre méltó helyzetben voltam, miközben hónapokon keresztül annyi pénz sem volt a cég számláján, hogy egyszer megtankoljam az autót. Nesze semmi, fogd meg jól...
Viszont, ami mindennél nehezebb volt, szembe kellett néznem önmagammal. A helyzet azért alakult ki, mert a terjesztő átvert. A cégvezetés a végletekig kihasználta a jóhiszeműségemet, majd szó nélkül eltűntek, mint fekália a gazban. Mindkét érintett megérdemli, hogy leírjam becses nevüket: Milus Péter és Szy György. Mindezek ellenére mégsem rájuk haragudtam, hanem magamra. Az a helyzet, hogy el lehetett volna kerülni ezt az egészet, ha nem hagyom, hogy mindenféle tündérmesével szédítsenek. Nehéz volt ezzel szembesülni, de az volt az igazság, hogy az első számú felelős én voltam. Ebből adódott, hogy a helyzetet nekem is kellett megoldani. De hogyan?
És akkor még a további két megsemmisítő erejű bomba nem is csapott be, de már úton volt, csak nem tudtam róla. Kezdjük az elsővel.
A kiadói romokon maradt némi erő: a korábban kiadott könyvek, amelyek értékesítése anyagi hátteréül szolgálhat a krízis felszámolására. Számos – divatos szóval élve – sikerszerzőnk van Borvendég Zsuzsannától Raffay Ernőig. Csak fékezni kell a kiadásokat és megvárni, amíg a készlet forgótőkévé alakul át, egy év kihagyás után mehet tovább az új könyvek kiadása. Ezt gondoltam, és hibátlan tervnek tűnt, csakhogy pont erre számított a könyvterjesztés majdnem 100%-át uraló kör is, amely az elmúlt 15 évben megtűrt ugyan a rendszerében, de ahol csak lehetett, blokkolta a könyveink elérését. Természetesen ideológiai okok miatt. Szóval, egyszer csak kiderült, az időközben magyar nemzeti zsidó-keresztény hálózattá vált terjesztő és a szigorúan gyurcsányista balliberális kör egyszerre zárt ki a rendszerből. Még egyszer jelzem: egyszerre. Hát nem érdekes? Én értettem. Kérdezni még szabad volt, és a szokásos cinikus válasz sem maradt el: nincs érdeklődés a könyveinkre.
Hát persze, nyilván ezért kell folyamatosan újranyomni a régebbi könyveinket is, mert nem érdekel senkit, és nyilván 3 év alatt 6 kiadást és 17.000 példányt azért jelentettünk meg például A Hálózat pénzéből, mert senki nem vette. És nyilván például reklám nélkül azért szorították ki éveken keresztül Borvendég Zsuzsanna és Raffay könyvei a sikerlistákról az agyonsztárolt balliberális történészeket, mert senki nem vette a könyveiket.
Nem folytatom, persze, hogy nem ez volt a lényeg, mármint, hogy nem keresik a könyveinket. Végre itt volt az alkalom, amikor a baloldali és a jobboldali sakáltanya úgy érezte, végezhet egy olyan kiadóval, amely nem illik bele a képbe. Magyarán, ha kiraknak a terjesztők, az árukészlet egy fabatkát sem ér, legyen annak papíron akármilyen értéke. Ha nem tudod eladni, akkor csak hulladékpapír értéke van a legértékesebb könyvnek is. Ennek a lépésnek egy célja volt: a Kárpátia teljes ellehetetlenítése.
Semmi gond – képzeltem én – , megszoktam már a nehézségeket, saját kézben lévő eladási rendszert hozok létre, és azt az árrést, amit a terjesztők nyúlnak le, átengedem a vevőknek. Ekkor jött a második rakétacsapás: törvényt hoztak a könyvek árkötöttségére, vagyis legfeljebb 10 százalékos kedvezményt adhatok a 2024. október 1-je után megjelent könyvek árából a vevőknek.
Azért valljuk be, rend van ebben az országban: amikor például a bankok kénye kedve szerint rabolják ki a magyarokat, a magyar emberek nemzeti kormánya széttárja a karját, abban tehetetlen. Viszont abban határozottan tudott lépni, hogy milyen kedvezményt lehessen adni a könyvekre. Hát nem csodálatos?
Természetesen ennek is megvan a mögöttes oka. A hazai könyvterjesztés az elmúlt 15 évben lényegében néhány fehérgalléros könyves cápa kezébe került, ezalatt a független hálózatokat tönkretették, a könyves kisvállalkozásokat ellehetetlenítették, a kiadók döntő többségét vagy megvették a nagyok, vagy tönkretették őket, ezáltal a terjesztést koncentrálták: azaz teljes ellenőrzés alá vették, esetleg együttműködésre kényszerítették. Ma Magyarországon megjelenhet bármi, de az a “bármi” nem juthat el az olvasókhoz, még a könyvtári rendszerben sem. Aki ezekkel szembemegy, azt ellehetetlenítik, kiszorítják, tönkreteszik. Ennek rengeteg oldalát megéltem. Könyveink a médiában tiltólistán vannak, a közösségi oldalakon cenzúrázva, korlátozva, minden más térben elhallgatva.
Mindezek ellenére mára a saját kiadóm, a Kárpátia Stúdió lett az egyetlen olyan nagy hatósugarú szellemi műhely, amely képes volt talpon maradni mind a jobboldali, mind a baloldali álcába bújtatott szellemi diktatúra orkánjával szemben. Van még pár próbálkozó, de azt a széles spektrumot, ami a Kárpátia lényege, nem tudta elérni senki. A félreértések elkerülése miatt jelezném, ennek nem örülök, ez sajnálatos dolog, mert több tucat Kárpátiához hasonló kiadóra lenne szükség Magyarországon.
És itt térnék vissza az árkötöttséggel kapcsolatos törvényhez. Kinek jó az, ha csak 10%-os kedvezményt adhatok egy könyvre a kiadói könyvesboltban? Hiszen láthatják, a magyar nemzeti zsidó-keresztény kormány így gondoskodik rólam, hogy még több pénz maradjon a kiadónak. Jobban tudják, mi a jó üzleti modell, mint én. Én ugyanis ehhez hülye vagyok. Nekünk, független kiadóknak akarnak segíteni. Ki az, aki nem látja ezt át?
Csakhogy ez a segítség olyan, mint a viccben, amikor a sánta megkapja a jó tündértől a púpot is ajándékként. Ugyanis a cápák által uralt és ellenőrzött könyves vizeken csak azok a kishalak úszkálhatnak, akiket beengednek a területre. Ha pedig beengednek valakit, az október 1-je után azonnal zsákmányállattá válik, teljesen ki van szolgáltatva a cápák kénye kedvének, és még azt az előnyt is elveszíti, ami eddig megvolt: a kiadó a saját vevőit anyagi előnyben részesíti, ami mindenkinek jó, a kiadónak és az olvasónak is. Ehelyett a cápák elviszik az olvasót a nagy hálózat sokkal gazdagabb kínálatával, ahol más, régebbi könyvekre még nagyobb kedvezményeket kaphat, és már semmilyen olyan előnye nem marad egy kis kiadónak, ami eddig megvolt. Magyar nemzeti zsidó-keresztény felhatalmazással: sakk-matt a cápák javára.
Ha én mégis az október 1. után kiadott könyvekre 10%-nál nagyobb kedvezményt adnék, azonnal eljárást indítana ellenem a Gazdasági Versenyhivatal, mert veszélyeztetném a Libri, Bookline, Líra által uralt piacot. Igen, jól értik, a magyar nemzeti zsidó-keresztény törvényi felhatalmazással a Libri, Bookline, Líra bármit megtehet velem szemben, kizárhat, korlátozhat, de én nem adhatok nagyobb kedvezményt a vevőknek – ami az életben maradásom záloga – , mert azzal veszélyeztetem a Libri, Bookline, Líra piaci pozícióját. Ez az a kivégzési módszer, amikor akasztás előtt kerékbe törnek, majd főbe lőnek. Kérem szépen: ez a vegytiszta zsidó-keresztény erkölcsi morál.
Tehát október 1-je után a csőd szélén táncolva, ilyen háttérrel vágtam bele a sokak által már eltemetett Kárpátia újraélesztésébe.
Több tanácsot is kaptam, például kérjem azoknak az anyagi segítségét, akik engem ismernek. Ezt azért nem választottam, mert etikátlannak gondoltam. A súlyos anyagi helyzetért egyértelmű a felelősségem, még akkor is, ha, mint mondtam, megvezettek. Sokkal nagyobb gondossággal és felelősséggel kellett volna kezelnem a Sors által rám bízott szellemi műhely működtetését. Ezek után mit mondjak? Emberek, elrontottam valamit, kérlek segítsetek helyrehozni! Na, pont ez az, ami nem az én stílusom. Én erre képtelen lennék. Én rontottam el, én fogom helyrehozni. Ha a sors is úgy akarja, ad még esélyt. A Sorstól elfogadom a segítséget és a megérdemelt bukást is. A Sors, az más. A Sorsnak nem lehet mellébeszélni, a Sors előtt nem lehet álszent mentegetőzésbe kezdeni. A Sors döntése mindig igazságos. Mert az Igazság maga az Isten.
Olyan energiákkal álltam bele a kiadó feltámasztásába, ami talán sohasem jött még ki belőlem. Három, nagy költségvetésű könyv hitelre történő kiadásával indult el az a folyamat, amivel a kiadó szívrezgése megjelent a képzeletbeli képernyőn. Aztán napról napra erősödött a szívhang. Napról napra erősödött a rezgés… Napról napra vált bizonyossá: az igazságkereső könyveinket keresik az igazságot kereső emberek.
Szinte hihetetlen, de az igazi fordulópont december 13-hoz kötődik. Múlt héten pénteken egy zalaegerszegi szimpátiatüntetésen vettem részt a gyerekoltási perekben vállalt védői szerepük miatt meghurcolt Pál-Szántó Ágnes és Mihalik Angelika ügyvédnők mellett. Igazi rákosista koncepciós eljárás vette kezdetét korábban. Erről majd bővebben is írok a szakacsarpad.com hír/háttér oldalamra, most csak röviden a lényeg, itt vállaltam felszólalást a két ügyvédnő mellett. Nekem, a könyves elfoglaltságok miatt, finoman szólva, nagyon nem volt jó ez az időpont. Ez volt az a klasszikus helyzet, amikor egyszerre kellene három helyen lenni. Ennek ellenére fel sem merült bennem, hogy lemondjam a részvételt, olyan példaképeim Ők, akikért bármilyen csatába elmegyek. Legyen ennek akármilyen anyagi ára, ott kell lenni mellettük, jégben, fagyban, ahogy szokták mondani: teljes harci díszben. Tehát előtte való nap, december 12-én kétszer is könyvet szállítottam Budapestre, még visszamentem egy találkozóra, 13-án hajnal 1-re értem haza, 3.30-kor már csöngött az ébresztő, könyveket csomagoltam és 6 óra után jött is értem Tamasi József doktor, akivel együtt utaztunk Zalaegerszegre. Nagyon hideg volt, de helyt álltunk és győztünk. A két ügyvédnőt felmentették a kamarai fegyelmi alól. Korábban mondtam is Mihalik Angelika ügyvédnőnek, a 13-i időpont még szerencsés is lehet a számunkra, mert ekkor végezték ki a szabadkőművesek által imádott Jacques de Molay templomos nagymestert. Ugye, ezért számít úgymond szerencsétlen számnak a 13-as. Már akinek…
A lényeg: estefelé érkeztem vissza Kápolnásnyékre. A rengeteg teendő nagy része meg közben magától megoldódott. A könyvesbolt internetes felületén olyan megrendelési szám volt, amit szó szerint nem akartam elhinni. Nem tudom, hogyan történt, biztosan az angyalok dolgoztak helyettem… A szombat és a vasárnap pedig minden képzeletet felülmúlt. Ez a fotó december 16-án, hétfőn reggel készült rólam, több mint 1000 darab könyv van becsomagolva mellettem, és nincs itt annak a közel 100 megrendelésnek a nagyjából 500 kötete, amit már nem tudtam előkészíteni a hétfői szállításra. Nem túlzok, tényleg minden könyvet én magam csomagolok be. Ezzel is szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy amikor kézbe veszik, olyan szeretettel fogadják, mint amikor én kézbe veszem a nyomdából megkapott, általam megálmodott könyvet.
Kérni továbbra sem kérek semmit, de megköszönni minden gesztust, arra megtanítottak a szüleim. Köszönöm, hogy mellettem állnak az igazságkereső küldetésben! Köszönöm, hogy kiállnak a szellemi szabadság, a kritikus gondolkodás mellett! Nem én vagyok az úgynevezett rendszer ellensége, hanem a gondolkodó, az öntudatos ember, azaz Önök! Az, aki kérdéseket tesz fel és azokra olyan válaszokat vár, ami az igazság. Ez létünk, megmaradásunk alapja, gyermekeink, a jövőnk öröksége. Ha az igazság elvész, minden elvész!
Az egyik legnagyobb kortárs író, az erdélyi Eginald Schlattner egyszer úgy fogalmazott:
“Nem mi határozzuk meg azt a kort, amiben élünk, de amiben élni fogunk, azt nagyon is!”
Ezzel, a talán nem szokásos gondolattal szeretnék szerzőink, közeli munkatársaim és a családom nevében a Kárpátia Stúdió könyvkiadó minden Kedves Olvasójának áldott ünnepeket kívánni. A szentestén szülessen bennünk is újjá az igazság szeretete, az igazság tisztelete és annak a tudata is, hogy az igazságért mindig meg kell küzdeni.
Soha ne felejtsük, hogy a szentestén az Igazság született meg, helyesebben: az Út, az Igazság és az Élet.
Nem ismertem ezeket a problémákat, de véletlenül én is dec.14-én, szombaton rendeltem meg 4 könyvet szüleimnek Karácsonyra. Szívből örülök, hogy a legnagyobb nehézségben az ÚR segítségedre sietett. Így dupla öröm örömet adni!
Szívből örülök, hogy ennek néhány könyvvel magam is részese lehetek...